Hároméves koromban ragadtam először kontrollert, édesapám hatására, aki szintén nagy Tekken-rajongó. A Tekken 3-mal kezdődött minden, és azóta a fighting game műfaj nem csupán hobbi a számomra, hanem a szerelmem, az a közeg, amelyben felnőttem, és amelyhez ma is minden szállal kötődöm.
Végigéltem a műfaj mélypontjait és magaslatait egyaránt, és kitartottam mellette akkor is, amikor sokan hátat fordítottak neki. Rajongva követtem, és követem ma is, a versenyszférát: a játékosokat, a meccseket, a hazai és a nemzetközi színtér alakulását.
Bevallom, szívesen versenyeznék többet, őszintén hiányzik a megméretés. A szervezői feladataim mellett azonban erre már nem marad sem időm, sem kapacitásom. És tudom, hogy ez így van rendben: ma sokkal többet jelent nekem, ha egy másik magyar játékos sikerét láthatom. Az ő győzelmét a sajátomként élem meg, és ez egy teljesen más fajta öröm, mint amit a versenyzéseim során tapasztaltam.
Szabadidőmben játékokról írok és tech-eszközöket tesztelek, jó módja annak, hogy kapcsolatban maradjak az iparággal és folyamatosan tanuljak. Imádom modolni az arcade stickemet és új felállásokat kipróbálni, addig optimalizálom, amíg már szinte fáj. A tökéletes fedlap, az ideális grommet, a kör alakú gate, a teljes hagyományos felépítés és a végtelen modolási lehetőség, ezt keresem más tech termékekben is, és életem minden egyéb szakaszában, mert mindig van lehetőség a finomhangolásra és a tökéletességre való törekvésre.
Szóval ennyi, Tekken kisgyerekkorom óta, a közösség támogatása, és valószínűleg túl sok pénz és idő befektetése az arcade stick gyűjteményembe.